Arquivo: Lucien Lévy Dhurmer
-
Attila József > Desesperançadamente
O homem afinal alcançatriste, plana, úmida areia,olha em torno pensativo e,prudente, só assente, nada espera. Eu também procuro assim olharem torno suavemente, sem engano.Argento sussurro de foicebrinca entre as folhas dum álamo. No galho do nada pousa meu coração,seu pequeno corpo mudo treme.Estrelas se chegam e o cercamassistindo, assistindo mansamente. REMÉNYTELENÜL (1933) Az ember végül homokosSzomorú, vizes síkra ér,Szétnéz merengve és okosFejével biccent, nem remél. Én is így probálok csalásNékul szétnézni könnyedén.Ezüstös fejszesuhanásJátzik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem,Kis teste hangtalan vacog,Köréje gyűlnek szelidenS nézik, nézik a csillagok. Poema magiar de Attila József traduzido pelo amigo Chico Moreira Guedes ...
[Continue lendo]